Kata, a középső, egy bosszantóan aranyos, eleven, rossz és mégis jó kislány. Egy igazi kicsi boszorka :) Vörös haja, világító kék szeme, mindig vidám mosolya, szeplős arca, nyíltsága, és közlékenysége révén azonnal a szívébe lopja magát bárkinek. Legyen az iskolaigazgató, vagy a takarítónő, öreg, vagy fiatal, férfi vagy nő. Néha kicsit aggódom is, túl könnyen barátkozik, mindenkivel beszélgetésbe elegyedik, ami egyfelől szuper, másfelöl viszont nagy gond, főleg ebben a vízfejben, ahol sajna minden megtörténhet.
Katu 2006-ban, egy tisztább, kisebb, barátságosabb városban látta meg a napvilágot egy havas márciusi napon. emlékszem, mikor a karomba kaptam, és jobban megnézhetteük, döbbenten néztünk egymásra az apjával, hogy te jó ég, ez a gyerek vörös!!! Biztos? Tényleg? Igen, vörös :) Gyönyörű mély burgundivörös, szögegyenes haja van, sóvárgom is érte rendesen :)

Emlékszem, nagyon kicsi baba volt, nagyon sokáig hordta a 62, majd a 68-as méretet. Még 1 évesen is 68-asban nyomult :) 71 cm volt. Babakorában nem lehetett rá panaszom, nagyon hamar átaludta az éjszakát, napközben is sokat aludt, evett, keveset sírt, sokat nevetett :) Nagyon alkalmazkodó volt, vihettem ide-oda, utazhattunk, bármit csinálhattunk, nem viselte meg. A fél éves szülinapján költöztünk fel Budapestre, ezt az akadályt is zökkenőmentesen vette :) Bárcsak nekem is ilyen egyszerű lenne :)

1,5 évesen bölcsibe ment, ott sem volt gond, imádta a bölcsit, és a bölcsi viszontszerette őt. Minden gondozónőnek, minden óvónőnek ő a kedvenc, amin nem is csodálkozom. Sok-sok szeretet lakik benne, és ezt nem sajnálja senkitől :)

A jány akkor romlott el, mikor megérkezett Liz :) A tündérkirálylányból dacos, kezelhetetlen, hisztis boszorka lett, amihez külön jól jött az újszülöttem, és a tomboló hormonok :) De túléltük, és ez a lényeg :) 

Katus azonban megváltozott. Még mindig az a szerető és szeretnivaló kislány, aki volt, de már nem mondanám királylánynak :) Ő nem az a tipikus lány, aki 5 évesen kifesti magát anya cuccaival, aki a cipőiben flangál, és 10 percenként átöltözik. Rá nem valók habos-babos, tünci-bünci nyáriruhák, viszont illik hozzá a fekete, a halálfejes, és mindenféle dögös szerkó. Mert ő nem egy kislány, ő egy csaj :) egy életrevaló, akaratos, önálló, vidám, bohókás kiscsaj. És én imádom :)
 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.