Gyerekként nagyon szerettem agusztus 20.-át, ilyenkor mindig sokféle programon voltunk, sokszor csináltunk kerti partit, és minden évben kimentünk teljes családilag a tüzijátékra. Ott voltak a szüleim, a testvéreim, a nagyszülők, unokatesók, barátok. És persze nehéz volt nem összefutni egy-két jó haverral, ott lenn, Szegeden.

Mikor megismerkedtem a férjemmel, és ideköltözött Szegedre, szerencsére hamar talált munkát, mint szakács, aminek negatív folyománya volt, hogy nagyon gyosan megismerkedtem a vendéglátás negatív oldalával, az ünnepnapok hiányával. Természetesen dolgozott agusztus 20.-án, de ekkor még mindig ott volt a családom, akikkel kimentünk, megnéztük, jól éreztük magunkat. 

A következő évben ugyanez volt a helyzet, kicsit rossz volt, de elfogadtam. 

Csakhogy a mostani pontosan a 7. agusztus 20, amikor a férjem dolgozik, és már nem tudom tolerálni. A gyerekek nagyobbak, hiányolják az apjukat, szívesen megnéznék a tüzijátékot, ahová nem megyek velük egyedül, a családom szétszóródva, én meg itthon, egyedül a gyerekekkel, unatkozom :( Természetesen ilyenkor a neten is, és az utcán is megáll az élet, sehol senki. Lementünk délelőtt a gyerkőkkel biciklizni, alig találkoztunk emberekkel :( 

Ennél már csak az jobb, amikor karácsonykor is neki kell dolgozni....ja és a szilveszterről ne is beszéljünk, eddig csak 2x ünnepeltük együtt a 7 év alatt.....

Tudom, hogy nagy úr a muszáj, de hiányzik a jobbik felem :(
 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.